Kezdjünk egy állapotfelméréssel. Az alábbi videóból sok minden kiderül, különösen az, hogy ezt a feladatot nem lehet pusztán a gerendák állapotára irányítani, mert a falazat is
olyan hibákat és hiányosságokat rejt magában, amiket meg kell oldani.
Be kell tömni a lyukakat és el kell fedni minden be és kijárat lehetőségét minden állat-, bogár- és madárfaj számára... a pókokat szándékosan kihagytam.
Itt látszik az igazi vegyes-vályog építkezés. Kő alapon, vályogtéglák (ez a jobbik eset), közben egy kis tégla, majd rajta egy nem cementesnek tűnő réteg, ami eddig ne védett rosszul és bizony már sok helyütt el akar válni a vályogtégla felülettől.
Ahol szükséges persze segítünk is ennek a folyamatnak, mert tudjuk a képletet:
"...sárhoz csak sarat!"
Már az első képkockákon látszanak az összetétel hibái, de ezen lehet segíteni, azonban az első lépés, hogy a megfelelő előkészítéssel a gerendavégeket rendbe rakjuk.
Alapozás
Vannak olyan gerendavégek, amelyek szerényebb beavatkozást igényelnek, vannak olyanok is, amelyek a feltárás után erős roncsolódást mutatnak. Egy bizonyos; el kell jutni a feltárás folyamatában addig az állapotig, hogy a porózus állapot már ne legyen jelen.
Az alapozás előtti előkészítést viszont a kellő gondossággal elvégeztem: drótkefe, ráspoly, csavarhúzó, kaparó... mindent beleadtam, hogy a lyukak öblei maradéktalanul feltáruljanak.
Erre különösen nagy szükség volt, mivel az alapozó a helyes előkészítés során a kapillárisok erejét 20-30 mm-re volt képes felfelé kihasználni, amit az előzetes tesztek kitűnően megmutattak. Ha valaki erről lemaradt, ezen a linken megnézheti az epoxi boszorkánykonyha rejtelmeit. Az anyag tehát bekeverve 250/75 gramm arányban és mehet a parádé.
A fenti képeken eddig csak rossz állapotot láthattatok és azért ez így nem teljesen korrekt a házikóval szemben. Vannak egészen tűrhető állapotú gerendavégek is, amelyek kicsit kevesebb előkészítést igényeltek. De azért ha megnézitek a szemközti lyukakat és korhadásokat, akkor azt elég komoly meló volt kikaparni.
Még avatatlan szemeknek is (amilyen az enyém is) egészen jól nézhet ki az eredmény. A mögöttes munka nem lett kispórolva: a bekevert alapozó anyaggal a gerendavégek mennyiségének felét céloztam meg, amelyeken többször is átfutottam mindaddig, amíg a fa felülete nem telítődött. Ez szinte érződött a felületen, ahogyan szívta magába az anyagot. Jó döntésnek bizonyult. A második keveréssel is tökéletesen céloztunk az anyagmennyiséggel - jónak bizonyultak azt előzetes felületi becslések.
Szerencsére Budapestre kellett mennem és a kikeményedés akadálymentesnek bizonyult. Kitűnő idő, magas hőmérséklet és kiváló nedvességtartalom segítette a maradéktalan beszívódást.
Egy kis légköri humbug
Fontosnak tartom megjegyezni, hogy egy komolyabb eső után voltunk. A páratartalom a felmelegedések hatására folyamatosan csökkent, de a napi minimumokra céloztam a beavatkozásokat. Igyekeztem úgy időzíteni az alapozás és a végső rétegek felhordását, hogy az átlagos páratartalom 48-58% közé essen. Ősz révén ez a szakasz egy 3-4 órás intervallum, úgyhogy a csökkenő ág végében indultam meg a munkálatokkal. Ez kérdés nemcsak a fa nedvességtartalma miatt érdekes, mert ennek nemcsak esztétikai következményei vannak: habosodás, buborékosodás, bizonytalan beszívódások, bizonytalan kötések és sok más mechanikai jellemző erősen romolhat ha magas páratartalomnál és magas nedvességtartalomnál dolgozunk.
A munka azért nem volt káresemény mentes. Gumikesztyű helyett a jófajta kecskebőr kesztyűben kezdtem dolgozni, ami a munka végére átázott és hiába mosogattam hígítóval; semmit sem ért. Felkeményedés után használhatatlan volt, törte az ujjam, úgyhogy a kutya újabb játékszerrel gazdagodott!
A záróréteg és a záróizmok kapcsolata
A végső réteg felhordása szinte már adta magát, itt azonban erős meglepetésben volt részem. Azt gondoltam, hogy a tesztek révén gond nélkül választhatok egy 300/90-es arányú keveréket, amit feltöltök fűrészporral és az elegyet rögzíthetem a hiányos részeken. Tévedtem.
Már a keverésnél érezhető volt, hogy az UV záróréteg elegye melegedett, de ennek nem tulajdonítottam nagy jelentőséget, ezért folyamatosan nyomtam bele a finom fűrészport a gyantába. A tesztek alapján tudtam, hogy egy olyan viszkozitási szint az elvárt, ami képessé teszi a masszát arra, hogy ne pottyanjon le alsó felületek javítása esetén sem.
Néhány perc keverés után irány a hátsó udvar, kenem föl az első adagot, ami viszonylag jól néz ki, de nem vagyok elégedett. Elkezdem igazítani, de a massza erősen forrósodik a kezemben. A következő gerendáig jutottam el, ahol még néhány lapáttal kentem föl, de csumi közben életre kelt. Elkezdett forrni, füstölni és pöfögni - gondoltam itt a vége. Úgy dobtam el a cuccot, mint a szaros botot.
Az kikevert cucmáj nemcsak melegedett, de a belső hő hatására visszafordíthatatlan és idő előtti térhálósodásba fordult és az egész cupák ment a levesbe.
Az anyag elég masszív árban van, ezért úgy döntöttem, hogy az UV záróréteget mindenféle plusz anyag nélkül fogom felkenni és nem kockáztatom a megmaradt anyag sorsát. Végül ez kifejezetten jó döntés volt.
Azt azért tisztán lehet látni, hogy a felhasznált eszközök közül semmi nem úszta meg a kalandot, összeragad menthetetlenül minden-mindennel. Viszont itt már kínosan ügyeltem arra, hogy gumikesztyű legyen a mancsomon.
Ismét várakozás következett, de közben felmértem a falazat állapotát és a javítás igényét. Ismét találtam magamnak egy erősebb elfoglaltságot, de ezzel ismét közelebb kerültünk egy élhetőbb és esztétikusabb házhoz. Nem is beszélve arról, hogy a felújítás alatti belső tetőtér minél precízebb lezárását nem lehet egy vállalkozótól egy tetőfedő munka keretén belül elvárni. Ha te magad csinálod, akkor biztos lehetsz benne, hogy meg lesz oldva, de ez már a következő rész.